[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Be van zárva jelentette csalódottan.
Van itt valahol egy tálka?
Egy tálka?
Az utasításokban ez állt: kis acél tálka . Talán abba rejtették a kulcsot.
Tapogatózni kezdtek, de semmit sem találtak csupán a kemény sziklákat.
Végigsimították a falakat, fülüket az ajtóhoz préselték, megrázták, húzták-vonták az
ajtógombot. Végül Doon kijelentette:
Hát, ide nem fogunk bejutni. Azt hiszem, jobb, ha indulunk. És ekkor hallották meg a
hangot. Csoszogó, kaparászó zaj
volt, amely valahonnan a közvetlen közelükb1l jött. Linának még a lélegzete is elakadt.
Ijedten Doon karjába kapaszkodott.
Gyorsan! súgta Doon. Elindult a kivilágított csatorna felé, Lina szorosan a nyomában.
Átbújtak a kötél alatt, befordultak a sarkon, majd megálltak, mozdulatlanná merevedtek, és
hallgatóztak. Éles, kaparászó hang. Egy dobbanás. Szünet& majd becsapódás zaja, gyors,
kirobbanó lélegzet és mély, rekedt hangú mormogás.
Azután lassú lépések következtek, egyre közelebb és közelebb.
Szorosan a falhoz simultak, moccanni sem mertek. A lépések hirtelen megtorpantak, majd
újabb mormogás következett. Azután a lépések folytatódtak, ám mintha kissé halkultak volna.
Egy pillanattal kés1bb, a távolból egy másik hang ütötte meg a fülüket: egy kulcs csilingelt,
amint megfordult egy zárban, és amelyet a kinyíló zár kattanása követett.
Lina döbbent arccal fordult Doon felé. Valaki végigment a lezárt alagúton és kinyitotta az
ajtót! Szájával szorosan Doon füléhez hajolt.
Próbáljuk meglesni, ki lehet az? súgta.
Szerintem nem jó ötlet rázta a fejét Doon. Menjünk!
Csak egy pillantást vessünk rá a sarokról!
Túl nagy volt a kísértés. Csendesen odalopóztak, ahol a folyosó elkanyarodott. Onnan
tisztán láthatták az elkerített alagút bejáratát. Visszafojtott lélegzettel figyeltek.
Alig egy perc elteltével csapódási és kattanást hallottak az ajtó becsukódott és a zár
elfordult , majd újra lépések zaja következett, ezúttal gyorsabban. Egy hosszú láb jelent meg
a kötél felett, a tulajdonosa pedig sarkon fordult és elsétált. Mindössze a hátát láthatták sötét
kabátját, fekete, bozontos haját. Tántorogva járt, és ez Linát mintha emlékeztette volna
valamire& Néhány pillanattal kés1bb nyoma veszett az árnyékok között.
Lina és Doon el1mászott a CsatornamQvekb1l, levetették es1kabátjukat és gumicsizmáikat,
majd kisiettek a Plummer térre. Lehuppantak egy padra, és dühödt beszélgetésben törtek ki.
Valaki megel1zött minket! méltatlankodott Lina.
Lassú léptekkel haladt, amikor befelé ment& mintha valamit keresett volna. És sebesen
lépkedett, amikor kifelé jött&
Mintha talált volna valamit! Vajon mit? Nem bírom ki, hogy ne tudjam!
Doon felpattant. Fel és alá kezdett masírozni a pad el1tt.
De hát hogyan szerezte meg a kulcsot? kérdezte. Vajon 1 is rábukkant egy, a tiédhez
hasonló Utasításokra? Na és hogyan jutott le a CsatornamQvekbe? Alig hinném, hogy ott
dolgozik.
Valahonnan ismer1snek tQnt nekem a járása tQn1dött Lina. De nem jut eszembe,
honnan.
Hát, akárhogyan is, velünk ellentétben neki sikerült kinyitnia azt az ajtót mondta
keserQen Doon. Ha tényleg nyílik valahová, és kivezet minket Szikravárosból, akkor
hamarosan az egész város tudni fog róla. H1s lesz bel1le Doon újra leült.
De ha sikerült felfedeznie a kivezet1 utat, akkor persze mi is boldogok leszünk folytatta
rosszkedvQen. Nem számít, ki találta meg, a lényeg, hogy hasznára lesz vele a városnak.
Így van felelte Lina.
Csak éppen én azt gondoltam, hogy mi fedezzük majd fel
suttogta Doon.
Én is ismerte el Lina, és arra gondolt, milyen nagyszerQ lett volna kiállni Szikraváros
összes lakosa elé, és megosztani mindenkivel a felfedezésüket.
Egy ideig még néma csendben üldögéltek, saját gondolataikba merülve. Egy
faforgácsokkal megrakott szekeret húzó férfi haladt el mellettük. Id1s asszony hajolt ki az
egyik kivilágított ablakon a Gappery utcán, és lekiáltott a téren játszó fiúknak. Két piros-barna
egyenruhát visel1 1r sétált át hangos kacagással a téren. A toronyóra hat mély kongassál
jelezte az id1t, amelyek borzongató hullámait Lina a bordái alatt is érezte.
Azt hiszem, nem tehetünk többet, mint hogy várunk, lesz-e valamilyen bejelentés
szólalt meg végül Doon.
Én is azt hiszem válaszolta Lina.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]