[ Pobierz całość w formacie PDF ]
- Jóságos ég, Vlagyimir! Hol van Elisa kisasszony?
A férfi felnevetett.
- A társalkodónQk gyöngye megérdemelné, hogy aranyba foglalják a nevét. Amikor látta,
hogy felesleges, eltqnt. Azt hiszem, valahol a bokrok között bujkál. Látod, ott jön, a keze már
megint tele van virággal.
Tatjána szeme boldogan ragyogott.
- Fogadok, nyomban eltqnik, ha megint megcsókolsz - mondta pajkosan.
- Próbáljuk ki! - kiáltotta a herceg vidáman, és a lány ajkára hajolt.
A társalkodónQ valóban eltqnt. Tatjána mosolyogva nézett kedvesére az újabb csók után.
- Most már elég lesz, Vlagyimir! Hívom Bhsát - mondta.
- Nekem soha nem elég - ellenkezett a férfi.
- Pszintén szólva nekem sem - nevetett pirulva a lány de elQbb beszélj a szüleimmel. Azt
hiszem, örülni fognak, ha elmeséled a történteket.
- Még egy utolsó csókot, Dusenka! - könyörgött a férfi.
A lány engedelmesen odakínálta az ajkát.
- De most már eredj! - kérte aztán.
A herceg gyors léptekkel a kastély felé indult. Tatjána pedig a társalkodónQjéhez szaladt.
- Elisa, kedves Elisa! Képzelje, Szogarov herceg menyasszonya vagyok!
A lány szeretettel nézett úrnQje felhevült arcára.
- Tiszta szívembQl gratulálok, és annyi boldogságot kívánok a fenséges kisasszonynak,
amennyit csak megérdemel.
Tatjána felnevetett.
- Az nem valami sok - jegyezte meg panaszos hangon.
- Akkor ezerszer annyit - mondta Elisa mosolyogva.
- Annyi talán már elég lesz - válaszolta az ifjú hercegnQ, és belekarolt kedves
társalkodónQjébe.
Húga eljegyzési ünnepségére Alekszander is megérkezett Kalnokijba. Kellemetlenül
érintette a hír. hogy Anna Paviovna nagyhercegnQ is a birtokon tartózkodik. Soha nem érezte
feleslegesebbnek a vele töltött idQt, mint most, amikor hosszú hetek óta elQször látta viszont
Elisát. Vadul kalapált a szíve, és elsápadt az izgalomtól, amikor találkoztak.
A lány éppen a virágdíszeket rendezgette az eljegyzési vacsorához. Egyedül volt az
étkezQben, amikor a férfi belépett. Ahogy rápillantott, a karja lehanyatlott, és a virágok
kihullottak a kezébQl. Reszketve hajolt le értük. A herceg odalépett hozzá, és segített
összeszedni a rózsákat, aztán nem bírta tovább, megragadta a lány kezét, és halk sóhajjal égQ
arcához szorította.
. Elisa megremegett. Alekszander meglátta a szemében a félelmet és a szorongást, s szó
nélkül elengedte. Sarkon fordult, és valósággal kimenekült a szobából.
Miután egyedül maradt, a lány kimerülten lerogyott egy karosszékre, és lehunyta a szemét.
A nap hátralevQ részében már nem találkoztak. Elisa a szobájában étkezett, amióta a
nagyhercegnQ Kalnokijba érkezett, így legalább volt ideje, hogy összeszedje a gondolatait, és
megnyugodjon.
Az eljegyzési ünnepség ragyogóan sikerült. Tatjána elbqvölQen festett elefántcsontszínq
csipkeruhájában, amelyhez ugyanazt a pompás gyöngysort viselte a nyakában, amelyet már az
udvari bálon is oly sokan megcsodáltak.
Alekszander, aki az asztalnál a nagyhercegnQ mellett ült. égQ szemmel nézte a
boldogságtól sugárzó jegyespárt. Miért nem folyik Elisa ereiben is hercegi vér? - futott át az
agyán. Miért nem Q ül a nagyhercegnQ helyett az oldalán? Talán kevésbé szép. kevésbé jó
vagy nemes?
Most elQször vette komolyan fontolóra, vajon lehetséges volna-e szembeszállni az
elQítéletekkel. Volna-e esélye, hogy feleségül vegye Elisát? Tudta, hogy az Q köreikben nem
keltene megbotránkozást, ha a lány a szeretQje lenne. De az, hogy féleségül vegye, mindenkit
felháborítana, leginkább a szüleit. Soha nem egyeznének bele, soha! Még Tatjána sem értené
meg, pedig Q nagyon szereti Elisát.
Az ifjú herceg halkan felsóhajtott. Mellette ti! a nQ, akit neki szántak. SzemébQl gQg és
uralkodni vágyás sugárzik. Hozzá nem kellene leereszkednie, sQt feljebb lépne a társadalmi
ranglétrán, ha arra az elhatározásra jutna, hogy megkéri a kezét. Mégis képtelennek érezte
magát erre. Amit ez iránt a büszke, hideg tekintetq nQ iránt érzett, az inkább a gyqlölethez
hasonlított.
- Talán gondjai vannak, Alekszander herceg? - kérdezte a nagyhercegnQ, miután a férfi egy
ideje gondolataiba mélyedve maga elé meredt.
Alekszander összerezzent.
- Gondok? Nem tudom, az ember boldogsága annak nevezhetQ-e, fenség.
- Az emberi boldogságon töprengett ilyen elmerülten?
- MindenekelQtt a húgom boldogságán, fenség.
Anna Pavlovna irigykedve pillantott Tatjánára.
- Bájos húgocskája rendkívül boldognak tqnik.
- Irigylésre méltóan boldognak. Követhette a szíve szavát.
- Önt mi akadályozza meg abban, hogy hasonlóan boldog legyen?
Alekszander gondolatai másutt jártak. Szórakozottan felelt:
- A rangkülönbség, fenség.
Anna Pavlovna hirtelen elpirult.
- A rangkülönbség? - kérdezte a lélegzetét visszafojtva. - Ebben az esetben én a szívemre
[ Pobierz całość w formacie PDF ]