[ Pobierz całość w formacie PDF ]
lesz ennek a vége? Csak bánat és szívfájdalom.
Még egy gond nyomasztotta Christát. Sajnos Kurt Bergt nem adta
fel, és továbbra is ostromolta. Ha nem láthatta a laboratóriumban,
felbukkant minden lehetséges helyen. Vagy a villamosra pattant fel
mellé, vagy lakása bejáratánál várakozott. Minél keményebb hangon
utasította vissza a lány, Kurt annál inkább ragaszkodott hozzá. Hiába
fenyegette azzal, hogy elárulja édesapjának, mit sem segített a férfi
megátalkodottságán, aki úgy tqnt, halálosan beleszeretett.
Egy este, hazafelé menet ismét eléje toppant a férfi. Oly hirtelen,
hogy Christa komolyan megijedt.
Jó estét, édes drága kisasszony!
Christa válaszra sem méltatta, rá sem nézett, hanem lépteit
megszaporázva igyekezett tovább. De a férfi nem tért ki az útjából, és
tovább beszélt hozzá. Amikor a lány továbbra sem válaszolt, hirtelen
felsóhajtott.
Most már belátom, magának minden kell, és én annyira szerelmes
vagyok magába, hogy minden büszkeségemet feladtam; Jó, rendben.
Feleségül veszem, habár a házasság rég elavult intézmény szerintem.
De mi mindenre képes az ember azért, hogy egy ilyen gyönyörqséges
kis teremtést a karjába vehessen! Kerek perec megmondom, a foglya
lettem. Olyan Qrült módon szeretem, hogy nem tudnék kegyed nélkül
tovább élni. Ez a végsQ ajánlatom kérem, legyen a feleségem, meg
kell hogy kapjam.
Felindultan, egy szuszra adta elQ a vallomását, azt remélve, hogy
ezzel a lány minden ellenállását sikerül megtörnie.
Christa megállt, és haragosan szólt a férfihoz:
Nem szégyellj magát, hogy ilyen eszközökhöz folyamodik? Nagyot
téved, ha azt hiszi, hogy hozzá akarok menni magához. Az egész
viselkedése, az a mód, ahogy a lánykérést is elQadta, olyan
szégyentelenül pimasz, hogy azzal gyakorlok kegyet az ön irányába, ha
nem érzem magam vérig sértve ettQl az egésztQl. Egy tisztességes férfi
nem így nyeri meg azt a hölgyet, akit feleségül kíván venni. De maga
sajnos egyáltalán nem tisztességes, amit én, tekintettel édesapjára,
szívbQl sajnálok. Azt képzeli, hogy hálás leszek a sorsnak, ha
elfogadhatom az ön által felajánlott házasságot. De nagyon téved. Egy
olyan férfi, aki nem képes magáról gondoskodni, és huszonnyolc éves
korára még mindig az édesapja nyakán él, és még semmire sem vitte,
nem veheti magának a bátorságot, hogy feleségül kérjen egy olyan nQt,
mint amilyen én is vagyok, akit arra neveltek, hogy álljon meg a saját
lábán. Én magát annál sokkal jobban megvetem, semhogy a felesége
legyek, eltekintve attól, hogy eszem ágában sincs mélyen tisztelt
édesapjára a saját személyemben még egy koloncot rakni. Éppen elég
terhet kell cipelnie. Szeretnék az maradni, aki vagyok, és most utoljára
szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmét arra, hogy térjen ki az
utamból egyszer és mindenkorra. Ha ez még egyszer elQfordul,
rendQrért kiáltok. Jó éjt, Bergt úr!
Ez olyan tisztán, energikusan hangzott, hogy a férfinak végre be
kellett látnia, hiába minden további kísérletezés. Mindenesetre nagyon
csodálkozott azon, hogy akad olyan lány, aki nem kap két kézzel az
ajánlatán. Biztosra vette, hogy nagyvonalú házassági ajánlatával a lány
minden ellenállását legyQzi, mint ahogy Q is legyQzöttnek érezte magát,
mert mindig arról ábrándozott, hogy csak nagyon soká adja fel a
függetlenségét, és akkor is csak nagyon fényes partit hajlandó csinálni.
Mindig azt mondogatta a barátainak: A nevemet nagyon drágán adom,
az az asszony, akit én egyszer majd elveszek, csengQ aranyérmékkel
legyen beborítva tetQtQl talpig!
És most ez a lány kikosarazta, pedig Q le akart ereszkedni hozzá.
Nem szégyenli magát? Hát mit akar ez a kis senki? Hogy merészeli,
csak úgy, kenyéradó gazdájának a fiát elutasítani? Sajnos az
édesapjával nincs beszélQ viszonyban, különben rávenné, hogy ezt a kis
pimaszt azzal bocsássa el. De tudta, hogy ezt hiába is kérné.
Haraggal telve, dohogva elsompolygott, azon rágódva, hogyan
történhetett meg vele ilyesmi. Épp Qvele! A gyorsan fellobbanó és csak
testi vágyakozáson alapuló szenvedély lángja, amilyen hirtelen jött,
olyan hirtelen ellobbant, helyét sértett düh töltötte be.
Christa úgy sietett haza, mintha attól félne, hogy Kurt Bergt újból a
nyomába szegQdik. Megkönnyebbülten zárta magára lakása ajtaját.
Schwalbe asszony, aki éppen az írógépnél ült, kiszólt a szobájából:
Kicsim, levele érkezett Mexikóból. Betettem az asztalára. Kérem,
vigye be magának a vacsorát a konyhából, nekem még be kell fejeznem
a munkát.
Rendben van, Schwalbe asszony, nagyon köszönöm.
Eszem, aztán átmegyek egy órácskára, és átolvasom a gépelését.
Igazán kedves, gyermekem. Úgy gyorsabban végzek, és lefekvés
elQtt még cseveghetünk egy kicsit mondta Schwalbe asszony, és
folytatta a szorgos kopácsolást.
Christa letette a kabátját és a kalapját az elQszobában, aztán bement
a szobájába. Még evés elQtt el akarta olvasni a bátyja levelét. Heinz arra
kérte, mondja fel az állását, és keljen útra Mexikóba; mert hamarosan
megkapja a jószágigazgatói állást. Christa sírt és nevetett örömében,
aztán a szívéhez szorította testvére sorait. Istenem, micsoda boldogság!
A világ egy gyönyörqséges darabkája tárul majd a szeme elé. Örökre
együtt maradhat most már Heinzcel, nem kell többé Berlinben
rostokolnia, ahol az a csibész újra meg újra magára hagyja. Bergt
professzor biztosan szomorú lesz, ahogyan Schwalbe asszony is, de ez
nem tarthatja vissza attól, hogy kövesse bátyja hívó szavát.
Christa gyorsan elfogyasztotta a vacsoráját, aztán átment
fQbérlQjéhez, aki idQközben elkészült a gépeléssel, és most a leírt
szöveget javította. Elsírta magát, amikor meghallotta, hogy a lány el
akarja hagyni, hiszen hozzá hasonlóan kedves, tisztességes albérlQt
nem talál egyhamar. Megértette azonban, hogy Christa örül, mert végre
együtt lehet a bátyjával.
A meglepetések azonban ezzel még nem értek véget. Másnap reggel
Christa hosszú táviratot kapott HeinztQl.
A jegyespár, Mercedes Nordau és Heinz Römer, szeretettel küldi
üdvözletét. Nagyon boldogok. Gyere minél elQbb! Útiterv postázva A
lehetQ legkényelmesebben utazz, egészítsd ki a ruhatáradat! Pénzzel ne
törQdj, mindent elkölthetsz, nem kell takarékoskodnod.
Válaszolj táviratban!
Mercy és Heinz
Christa örömében felujjongott. A szép Mercedes Nordau mégiscsak
a bátyját választotta. Régóta sejtette már, hogy Heinz szerelmes ifjú
úrnQjébe. Isten áldja meg a lányt, ha boldoggá teszi az Q szeretett
testvérét.
Christa azt sem tudta, mit csináljon örömében. Fel-alá szaladgált,
aztán átment Schwalbe asszonyhoz, és elmondta neki a nagy újságot,
de igyekeznie kellett, hogy idQben beérjen a munkahelyére. MielQtt
sürgönyözne Heinznek, beszélni akart Bergt professzorral. A laborban
újabb hír fogadta: Bergt professzor az éjjel szívroham következtében
elhunyt. A lány tudta, hogy néhány napja nem érezte jól magát, mégis
meglepte és megrázta a haláleset. Keservesen megsiratta édesapja régi,
hqséges barátját.
Így azonban nem kellett ledolgoznia a felmondási idQt. Azonnal
sürgönyzött a bátyjának.
SzívbQl jövQ jókívánságaim a jegyespárnak. Kimondhatatlanul
örülök. Amint megkaptam az útitervet, utazom. Szívélyes üdvözletem.
Christa
A professzor halálhírét tapintatosan nem közölte. Miután feladta a
táviratot, megkezdte az utazás elQkészületeit. Heinz utasításának
megfelelQen ruhákat is vásárolt. Megértette, hogy bátyja azt kívánja,
méltó külsQvel jelenjen meg Doxanán. Hát jöjjön, aminek jönnie kell!
Beszerzett mindent, amire csak szüksége lehetett, aztán elsQ osztályra
szóló hajójegyet rendelt.
Nyolc nap múlva megkapta a bátyja által összeállított útitervet.
Jókedvqen érkezett Bremerhavenba, ahonnan még egyszer
táviratozott Mexikóba. Tudatta a gQzös nevét, indulási idejét, és
beszámolt Bergt professzor haláláról.
Pontos idQben, szerencsésen megérkezett Tampicóba, ahol a bátyja
már várta. Igen boldog, örömteli viszontlátásban volt részük.
Christa a meglepetéstQl alig értette Heinzet, amikor beszámolt neki
a kísértetsziklák titkáról. Aztán bátyja nyakába borult, és ott zokogta ki
[ Pobierz całość w formacie PDF ]